Pályázatunk díjazottjait köszöntöttük december közepén. A díjátadó pillanatait artistáink műsora tette felejthetetlenné. Szigetvári Krisztina köszöntő beszédét olvashatják az alábbiakban.
10 – 10 esztendő, 10 téma, 10 alkalom, 10 keresés, 10 találat, 10 feladat, 10 kihívás, 10 megoldás, 10 fellépés, 10 pillanat.
Az idei esztendőben 10. alkalommal rendezi meg iskolánk a regionális képzőművészeti pályázatát, azaz a művészet minden területét felvonultató kínálatát. Mozgásművészet, zeneművészet, időtlenség, képzőművészet. A pályázat a megért komoly kora miatt megérdemli, hogy ünnepeljük, újra felelevenítsük azt, amiért tíz évvel ezelőtt létrejött.
Célunk már a kezdetek óta ugyanaz. Megmozgatni alkotásra kész embereket, megnézni, megkérdezni véleményüket a világról a művészet nyelvén, s kovácsolni egy olyan közösséget, mely érzékenységével értéket tud teremteni.
De mielőtt visszatekintenék az elmúlt évek sokszínűségébe, az idei esztendőt mutatom be.
Bevallom, kicsit elgondolkodva, sok más ötletet is felvonultatva írtuk ki kollégáimmal az idei témát. Szerettük volna, ha kiderül, de nem egyértelműen, igen, az idei évben értünk e neves évfordulóhoz. Nagy várakozás előzte meg a művek beérkezésének, a borítékok bontogatásának időszakát is. Gyönyörű, színes, elgondolkodtató és talányos, kreatív, ötletes megoldások képe rajzolódott ki. Válogatás nélkül említek pár megoldást: 10 kulcs egy lakathoz – vajon melyik nyitja? 10 élmény életünk során képregény kockáiba foglalva. 10 kiscica helyes arcocskája, 10 nagymacska élethű portréja. 10 pillanathelyszín a világból, 10 ruha egy bolt polcán, 10 lényből összegyúrt állat, 10 szál virág, 10 szál gyertya egy tortán – az ünnep asztalán.
Változatlanul nagy élmény végignézni a sok rajzot, festményt. Köszönettel tartozunk a kollégáknak, akik kifogyhatatlan lendülettel rajzolnak tanítványaikkal, a sok gyereknek, fiatalnak, akik munkáikkal újra és újra bebizonyítják: a találékonyság, ötletesség igenis a jellemzőnk.
A zsűri tagjai az idén is az ország jeles szakemberei közül kerültek ki. Fogarasi Katalin, aki tárgytervező iparművész, Boldizsárné Kovács Gizella, az Országos Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet munkatársa, rajz vizuális kommunikáció szakos tanár, valamint Zombori Béla, nyugalmazott egyetemi tanár, képzőművész, módszertani szakértő. Mindhárman rendszeres zsűritagok a rajz OKTV fordulóiban, s Zombori Béla elnöke, gondozója annak a komoly vizuális archívumnak, mely sok évre visszamenőleg felöleli a középiskolások beérkezett rajzait a tanulmányi versenyekre, rendszerezve, betekintést nyújtva, komoly társadalmi képet adva alkotásaik segítségével.
A bírák munkája nem lesz könnyebb egyik évről a másikra. Nem is azért vállalták. Várjuk, várják viszont azt az élményt, mely táplál minket az elkövetkezendő időszakra. Várjuk az újabb lendületet adó fáradtságot. Várjuk a sok építő vitát, a megegyezés pillanatait.
Ha Önök végignézik a díjazott alkotásokat, talán érzik ezt a munkát. Persze lehet helye a kérdéseknek is, mint minden évben. Miért nem én? Miért Ő? Miért ez a rajz? Ezekre a kérdésekre nem könnyű válaszolni. A válogatás során helye van a szakmaiságnak, az ecsetvonások, ceruzarajzok pontos megítélésének, de helye van bizony a többletkeresésnek, a szubjektumnak is. A művészet teremtésében és élvezetében egyaránt fontos a személyiség. Sokszor nem azt látjuk, nem azt érezzük, amit üzennek nekünk, sokszor viszont pontosan ráérzünk.
Mára már komoly eseménnyé vált ez a pályázat. Remélem, nem csak a mi iskolánk életében. Vannak visszatérő alkotóink, visszatérő pedagógusaink. Talán hihetem, sikerült együtt értéket teremtenünk.
Munkánkat nagy szeretettel tesszük, nagy lelkesedéssel éljük, s ha más nem is, talán ez változatlan a 10 év alatt, s talán ez változatlanul látszik is.
Nos, egy kis visszatekintés. Az első képzőművészeti pályázatunkat az iskolán belül rendeztük meg. Mivel mindig tematikus volt, s gyakran talán meghökkentő, de mindenképp elgondolkodtató, így sok alkotás született az iskola falain belül is. Második lépésként felmerült, mi lenne, ha meghirdetnénk a városon belül, nézzük meg, milyen megoldásokat adnak más kollégák más tanítványai. A harmadik lépés nem is volt kérdés, a megye iskolái felé szinte egyenes út vezetett. Vállaltuk evvel persze, hogy a mi iskolánk eltörpülhet. Vállaltuk továbbá, hogy nemcsak a gyerekek tiszta alkotásait, hanem pedagógiai munkánkat is összevetjük, felsorakoztatjuk. Negyedik lépésként regionális terveink születtek. Nem vagyok benne biztos, hogy a munkánk, a felelősségünk minden részét előre fel tudtuk mérni. Céljainkban azonban nagyon biztos vagyok, biztosak vagyunk.
Az első években kiválasztott alkotásokból árverést is rendeztünk, a kezdeti időszakban sok gyerekmunka talált új gazdára.
Témáink közül néhány: megidéztük az évszakokat, kerestünk apró titkokat. Rajzoltunk madarakat, s volt, hogy állatokat. Volt téma az átváltozás, a mesék, varázslatok szürrealitása, és rajzoltunk fákat is.
A beérkezett alkotások száma évről évre nőtt. Mára több száz beérkezett munkáról beszélhetünk. Gyanítom, ha pályázatunk életében egy következő lépésre szánjuk magunkat, akkor újabb helyszíneket is kell találnunk.
Akkor egy kis adatbörze:
2010:30 iskola 363 pályamunka
2011: 15 iskola 280 pályamunka
2012: 27 iskola 450 pályamunka
2013: 27 iskola 400 pályamunka
2014: 20 iskola 325 pályamunka
2015: 34 iskola 588 pályamunka
2016: 25 iskola 363 pályamunka
Regionális pályázat lévén Győr, Veszprém, Kápolnásnyék, Velence, Székesfehérvár térségéből is születtek alkotások. Érkeznek munkák a megye minden részéről is. Az évek hosszú sora alatt kialakulóban van egy lelkes csapat, lettek visszatérő alkotóink, tanáraink.
Munkánk töretlenül lelkes, hosszú évekig szeretnénk még folytatni e kultúrmissziós szerepet.