Mi, tizedikesek nagyon szeretünk színházba járni, az osztály beruházott az idei tatabányai színház bérletes előadásaira.


Első alkalommal, november 9-én Yasmina Reza Az öldöklés istene című komédiáját láthattuk, melyet Bognár Róbert fordított magyarra.

 Az egyik házaspár kisfia bottal kiveri a másik házaspár kisfiának két fogát. Ezután az „áldozat” szülei meghívják a „támadó” szüleit az otthonukba, hogy civilizáltan és kulturáltan megbeszéljék a történteket. Csakhogy közben „az öldöklés istene” rájuk zárja az ajtót, és próbálja a szálakat nem éppen pozitív irányba terelni.  A szívélyes csacsogásból hamar borotvaéles szituáció lesz, ugyanis kiderül, hogy mind a négy szülő nevetséges elképzelésekkel és groteszk előítéletekkel rendelkezik.

Ez a darab rendkívül megdöbbentő, megborzongató és humoros volt.

Nagyon tetszett, ahogyan megjelenítették az Öldöklés Istenét: hogy a szereplők megálltak egy bizonyos mozdulatban, miközben a lámpák pislogtak. Amikor teljesen elszabadította a poklot a Houllié házban, a szereplők jelleme megváltozott, testtartásuk, morgásuk és a védőösztöneik teljes egészében egy állatéra hasonlítottak, hogy képesek voltak még az asztal lábával is bántalmazni a másikat a saját életben maradásuk érdekében. Megdöbbentőbb volt, mint az emberi veszekedés jelentek, kiabálások és fenyegetések.  Talán az egyik legironikusabb jelenet az volt számomra (és talán az egyik legemlékezetesebb is), hogy a könyvíró anyuka, aki a „béke hirdetőjeként” gondolt magára, a darab közepe felé a földön fetrengve fojtogatta a férjét. Elgondolkodtató volt (egyrészt a befejezetlen végkifejlet miatt, másrészt a történet érdekessége miatt), és mély nyomokat hagyott bennem, és szerintem más nézőkben is. Hogy mi is lehet ennek a műnek a mondandója? Talán az, hogy ne verjük ki a társunk fogát, mert akkor a szüleink megbolondulnak.:) Vagy hogy az emberi formalitás és elvárt viselkedés eltakarja az ember igazi valóját, gondolatait. Azt is üzenheti, hogy ha valami gondunk van, ne tartsuk magunkban, hanem szóljunk azonnal társunknak. Rengeteg variáció lehet, mivel elég összetett volt a darab.

           Igazság szerint, én mindenkinek ajánlom, aki valami elképesztőt szeretne látni. (Bár rátenném a tizennyolcas karikát a káromkodások miatt.) Elképesztően jó színészi játékkal, ami már-már valósághűnek tűnik, majd a végére kissé eltúlozza és kifigurázza a helyzeteket.

 

Sárközi Bernadett írása