Házirend
Bonfire night
Az ötödikesek egy angol hagyományt elevenítettek fel péntek este.
Guy Fawkes társaival 1605. november 5-én robbantásos merényletet tervezett az angol király és a parlament ellen. A kísérlet meghiúsult, ezt ünnepelve gyújtanak ilyenkor örömtüzeket Nagy-Britanniában. A Bonfire night hagyományát a Talentum ötödikesei hozták el az iskolába péntek este.
Az október 23-i ünnepség
A műsorral a kilencedikesek készültek idén is. Az osztály minden tanulója részt vett valamilyen formában a műsorban. Báthory Rudolf és Kovács Kinga összefoglalóját olvashatják.
A megemlékezés nekem nagyon tetszett, és a nézőkkel készített interjúk során róluk is ezt állapítottam meg. Az ünnepély a Talentum Iskola telephelyének folyosóján zajlott, reggel 8-kor kezdődött, amikor az iskola is szokott. Picit kicsi volt a hely, hiszen a felső tagozatosok is hozzánk látogatnak ilyenkor, de nem volt gond, hisz a látottak mindenkit kárpótoltak. A műsort a 9. osztály rendezte meg idén is. Nagyon tetszett, hogy minden szereplő valamilyen formában részt vett a műsorban, tetszett, hogy az artisták saját darabbal, míg a grafikusok saját rajzaikkal tudták fekete/fehérebbé illetve piros-fehér-zöldebbé tenni a műsort. A műsor minden része nagyon átadott egyfajta hangulatot: az akkori szörnyű és nyomott, rossz hangulatot idézték meg, amit akkor érezhettek az emberek. Személyesen az artisták koreográfiáját találtam szemkápráztatónak, és az is nagyon tetszett, mikor a három színt kitűzték.
Egy 9. osztályos szereplő:
Mi volt az ötlet, s kié az érdem az ünnepség ötletéért/formájáért?
A műsor szinte teljesen Szigetvári Krisztina tanárnő ötletein alapult, aki nagyban segítette a felkészülést, illetve az ünnepség lebonyolítását. A szándékunk az volt, hogy egy olyan előadást tudjunk nyújtani a nézőknek, ami szórakoztató, de ugyanakkor elgondolkodtató élményt is nyújt.
Önnek mint szereplőnek melyik volt a kedvenc része, illetve melyik volt az, amelyiken jó volt dolgozni?
Nekem legjobban az tetszett, mikor a verseket olvasták, és a legvége, mikor Kriszta néni elmondta, hogy mik történtek a világban ebben az időben. A legjobb munkálkodás az egészben pedig az volt, mikor gyakoroltuk a táncot.
Egy kedves néző, aki válaszolt a kérdéseimre:
Hogy tetszett a műsor?
Nagyon jó volt, és az még inkább, hogy ebből az előadásból sem maradtak el az artista jelenetek.
Egy nagyon kedves tanárnő, ki nagy örömömre szintén
válaszolt a kérdéseimre:
Milyennek látta a műsort?
Jó volt, mert látszott, hogy már jól összeszokott a csapat és hogy jól együtt tudtak dolgozni. Nagyon jó volt látni, hogy a diákoknak sok tehetségét megmutatták: volt drámajáték, éneklés, versmondás, táncos koreográfia és saját készítésű díszlet és rajzok.
Melyik rész tetszett önnek a legjobban?
Az találtam a leginkább meghatónak, amikor kitűzték a három színt.
És önök milyen benyomásokkal távoztak az előadásról? Nézői hozzászólásaikat a ronorsi.talentum@gmail.com email címre küldjék!
Írta és összeállította: Báthory Rudolf, 10. osztály
A kilencedikesek szemszögéből így történt a felkészülés:
Október 23. az 1956-os forradalom ünnepnapja. Mint minden évben, idén is mi, a 9. évfolyamosok készítettünk műsort az ünnep alkalmával.
A műsor előtti hetekben voltak próbáink, amikor összeültünk és gyakoroltuk a szövegeket, jeleneteket. A jó összhang miatt gördülékenyen mentek a próbák, jól éreztük magunkat. Szövegeinket szorgosan tanulva készültünk a nemzetünk számára fontos ünnepre.
A megemlékezésünk versekből, dalokból, fontosabb információkat tartalmazó szövegekből és egy kis színdarabból állt. A kellékeket osztályfőnökünk, Kriszta néni biztosította. A grafikusok az akkori időkből való fotókat rajzoltak le szénnel, az artisták pedig koreográfiát állítottak össze egy dalra. Az előadáson az általános iskola 5-8. és a szakgimnázium 10-13. évfolyama vett részt.
Úgy gondoljuk, hogy a műsor teljes sikert aratott, a sok munka nem volt hiábavaló, és mindenki a legjobbat nyújtotta. Köszönjük Kriszta néninek, Olgi néninek, és mindenkinek, aki segített nekünk!
Kovács Kinga, 9. évfolyamos tanuló
Énekel az iskola
A Talentumban hagyomány, hogy október 1-jén minden évben megemlékezünk a zene világnapjáról.
Csilla néni, Ági néni és Zsófi néni vezetésével közösen énekeltük el A zene az kell kezdetű dalt a Valahol Európában című musicalből. Csilla néni fogalmazta meg e jeles nap lényegét: a zene közelebb hozza egymáshoz az embereket, közös nyelv lehet, hogy megértsük egymást. Jó volt újra megtapasztalni a közös éneklés élményét.
Anne Frank emlékezete
A Móricz Zsigmond Városi Könyvtár adott otthont annak a kiállításnak, amely Anne Frank életével és irodalmi munkásságával ismerteti meg a gyerekeket. A felsős osztályokkal látogattunk a könyvtárba.
A kiállítást az Anne Frank Ház elkötelezett dolgozói állították össze, hogy felhívják a figyelmet az emlékezés fontosságára. Ezen kívül az volt a céljuk, hogy a kiállítás anyaga és az interaktív feladatok az olvasás és írás szeretetére ösztönözzék a gyerekeket. A 9-15 éves korosztály számára ajánlották a programot, amit felsőseinkkel látogattunk meg.
Bár a gyerekek többsége nem rendelkezik alapos történelmi ismeretekkel a holokausztról, mégis figyelmesen tekintették meg az anyagot, és az érdekes, elgondolkodtató feladatok megoldása közben nemcsak tanultak, hanem nyitottabbá, érzékenyebbé váltak a témával kapcsolatban.
Megkezdtük a 25. tanévet
A tanévkezdő táborunkat lezáró jubileumi tanévnyitó ünnepélyen iskolánk alapítóját, Fogelné Nagy Évát kollégánk, Mudryné Paku Julianna köszöntötte.
Dr. Zsolnai József professzor, nyelvész, iskolateremtő, a máig is érvényes Értékközvetítő és képességfejlesztő program megalkotója az idealizált pedagógusképet többek között ilyennek írja le:
- ért a tervezéshez, szervezéshez, elemzéshez,
- biztonsággal eligazodik az értékek világában,
- alkotásra, adaptálásra érett,
- jó kommunikátor,
- jó diagnoszta,
- biztonságos döntéshozó
- ismeri a különféle pedagógiai paradigmákat,
- elismeri, ha műhibát követ el, vállalja a felelősséget,
- képes hiteles teljesítményt nyújtani.
Én ismerek ilyen pedagógust, aki tudásában, képességeiben és mindenek előtt törekvéseiben hasonlít az előbbi idealizált képhez. Ő Fogelné Nagy Éva, vagy ahogy mi emlegetjük így egybeírva, egybemondva: FOGELÉVA.
Kedves Ünneplők!
A mai, 25. tanévnyitó jó alkalom arra, hogy felvillantsunk Fogelné Nagy Éva tanárnő, címzetes iskolaigazgató, kuratóriumi elnök talentum iskolabeli tevékenységéből néhány mozzanatot azzal a szándékkal, hogy követendő példaként állítsuk a közösségünknek.
Kedves Éva, gyakran mondogattad, főleg a nehéz helyzetekben, hogy az iskoláért még az ördöggel is cimborálni fogsz. Ha erre nem is, de hitre, elszántságra és kitartásra nagy szükség volt ahhoz, hogy például az iskola mai – ahogy mondani szokás – tárgyi körülményei létrejöjjenek: a Kossuth téri épület kialakítása szó szerint a saját kezed munkájával, a tornaszoba, az ebédlő, a melegítőkonyha, majd a kertvárosi épület tetőterének és vizesblokkjának felújítása, a gáz bevezetése, a műhelyek kialakítása…
Mind-mind folytonos küzdelem a megfelelő körülményekért, a fennmaradásért.
Akadtak bőven szakmai kihívások is, valójában te ezeket mindig is kerested. Rád aztán a „Járt utat a járatlanért el ne hagyj!” bölcsessége nem vonatkozik: az értékközvetítő pedagógia adaptálása, a 12 évfolyamos iskola terve, a kézműves szakképzés beindítása vagy az olyan egyedülálló tantárgyak, mint a vallástörténet és a gyermekfilozófia tanítása.
A nyitottságodnak és a pedagógiai optimizmusodnak is köszönhető, hogy a Talentum iskola pedagógiája korszerű és koherens volt. Ez az innovatív szemlélet öröklődött, igazán mára teljesedett ki.
Máig is érvényes a régi Talentum értékrendje: a személyesség, a pedagógiai humanizmus és a szakmai igényesség. De a múltból eredeztetjük azokat az eljárásokat is, mint a diákok teljesítményének szöveges értékelése, a differenciált tanulásszervezés, a gazdag tevékenységkínálat vagy éppen az évindító táborok szervezése.
„Ami kedves volt nekem, amiről meg voltam győződve, hogy helyes, azt meg tudtam tartani. A tanulság számomra az, hogy hit és meggyőződés nélkül nem lehet semmit sem megteremteni.” –ezt mondtad a tízéves iskolát köszöntő leveledben.
Talán ez: a meggyőződés, a bátorság és az alkotás lehet számunkra is példa a munkásságodból.
Éva! Az utóbbi időben néhány lépést hátralépve „csak” a fenntartó kuratórium elnökeként segítetted a munkát: hol óvatosságra intve, hol biztatva, de a döntéshozó iskolavezetés szabadságát nem korlátozva dolgoztál a közösségért.
Tudom, régóta szeretted volna, hogy a ma problémáira friss, új válaszok szülessenek, új elnök adjon lendületet a munkának. Ennek most eljött az ideje: kicsit hátradőlve, büszkén figyelheted, hogy a mai iskolahasználók hogyan gazdagítják az iskoládat.
Hiszen „Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”
Fogelné Nagy Éva, Évikém, köszönjük!