Ballagás 2018
Végzős szakgimnáziumi osztályunk ballagott múlt hétvégén.
A gyerekek elköszöntek szaktanáraiktól és osztályfőnöküktől, Ballók Olga tanárnőtől. Számukra már megkezdődött az érettségi időszaka.
Pénz7 a Talentumban 2018-ban is
Iskolánk a Pénziránytű Iskolahálózat tagja. A hálózat tagjai minden év márciusában megrendezik a Pénz7 nevű hetet, melynek során egy adott témával kapcsolatban játékos órákat tartanak általános iskolásoknak és középiskolásoknak is.
A mostani hét témája a hitel. Az általános iskolában a hetedikesek és nyolcadikosok közösen vettek részt az Okosan a hitelekről c. órán, majd a középiskolában a tizedikesek is megismerkedtek a témával..
Az iskolahálózat célja,hogy fejlessze a diákok pénzügyi ismereteit és kultúráját, játékosan vezesse be őket a mindennapok pénzügyeibe.
Szalagavatónk a 2017-2018. tanévben
Végzőseink az ünnepélyes szalagavatón megkapták szalagjukat. Az alábbiakban osztályfőnökük, Ballók Olga tanárnő beszédét olvashatják.
Kedves Végzősök, Szülők, Vendégek és Kollégáim!
A Talentum Iskola szakgimnazistáinak második szalagavatóján vagyunk. Grafikusok és artisták ülnek itt, három és fél év emlékeivel.
Képeket nézegetve készültem erre a beszédre. Engedjék meg, engedjétek meg, hogy egy képzeletbeli fényképalbumot osszak most meg az elmúlt évekről.
Nagyon régi képek az elsők, a gödi osztálykirándulásról. Ültünk a sárkányhajóban a Dunán, próbáltunk egyszerre evezni, de nem sikerült. A kötélpályán Saci fejjel lefelé csüngött, a kalandos feladatoknál pedig edződött a türelem, este zenéltünk, énekeltünk, igazgató úr pedig chilis babot főzött bográcsban. Amikor éjfélkor átmentem az egyik faházba, ahonnan tisztán hallottam Patrícia hahotázását, ott ültek az ágyak közé dobált párnák és paplanjaik közepén körben, széles jó kedvvel, így kaptak még 30 percet a takarodóig.
De arra is emlékszem, hogy nehezen kedveltük meg egymást. Az első félévben Fesztóry Éva néni volt a megbízott osztályfőnök (köszönjük most is az akkori fáradozásait), én csak 2015 januárjában érkeztem hozzájuk. Hiába ismerkedtünk meg az évkezdő táborban, semmit nem tudtunk egymásról. Ők nem szerették és ma sem szeretik a szabályokat, én alapvetően szabálykövető vagyok. Őket a szakmájuk jobban érdekelte, mint a közismereti tárgyak, engem is nagyon lázba hoz a szakmám, csak az egy közismereti tárgy, a történelem. Nekem már kilencedikben is az érettségi lebegett a szemem előtt, ők még rá sem akartak gondolni. Nagyon különbözőek voltunk, és ez most sincs másképp, csak az változott, hogy elfogadtuk egymást.
Egy újabb emlék: Balaton. Kriszta nénivel és Fogelné Éva nénivel beszélgettünk a vonaton, mögöttünk az osztályaink kiránduló tagjai nevetve csicseregtek. Emmácska a lányokon csüngött, pesztra hiányában ő is velünk kirándult. Egyszer csak Saci hátra kiabált: Emma, milyen a Szandi??? Cicis – kiabálta vissza Emma, és a lányok egy része, a velünk szemben ülő fiatalember pedig talpig elvörösödött. De ugyanezen a kiránduláson akartak talán éjszakai fürdőzést rendezni, amit aztán meghiúsítottam, mert a lépcsőn ülve jelentkeztem épp a szegedi vizsgáimra. Hallottam, ahogy valaki lépdel lefelé, majd felszisszen, amikor meglát. Ssss! Ott ül Oldzsi néni. J
Persze vannak a hétköznapokból olyan emlékeim is, amelyek még nem szépültek meg:
Sokszor ültem a tanáriban, javítottam. Berobogott valamelyik kollégám mérgesen, és megkért, hogy csináljak valamit az osztályommal, mert ezek nem tanulnak, alszanak az órán, nem veszik a feladataikat komolyan. Eleinte kínosan éreztem magam, de később már rutinosan hárítottam, hogy az ő bajuk és hogy kapjanak egyest.
Vagy igazolatlan órákat számolgattam, és szétvetett az ideg. Bementem az osztályba, hogy letoljam azt a néhány perszónát, aki nem ment át már megint testnevelés órára, Suszi bácsihoz. Ekkor Noémi megkérdezte tőlem, hogy mennyi igazolatlan órája lehet még valakinek az igazgatói figyelmeztetésig, Patrícia és Bella pedig hangosan felröhögött.
Sosem tudtam feldolgozni, hogy a lányok az osztályban folytonoson harcban állnak valamelyik férfi tanárukkal. Nem tudtam leszoktatni őket a telefonjaik állandó simogatásáról, és számtalanszor nézhettem végig, ahogyan elfelejtik, hogy a tanáruk már bent van és éppen órát tartana, de ők még a szendvicsük vagy a levesük közepén járnak. Ritkán sikerült meggyőznöm őket arról, hogy minden tanítási módszer, amit használunk, az ő javukat szolgálja. És századjára is meghallgattam, hogy „Ugyan intézzem már el, hogy kevesebb lyukas órájuk legyen, vagy rövidebb napjaik!”
A megpróbáltatásokért kárpótolt, hogy néha derűs perceket szereztek az embernek váratlanul. Ilyen emlékem is sok van. A kedvencem, amikor egyik reggel, gondoltam, berohanok hozzájuk valami ügyet intézni. Már az ajtó előtt ismerős dallamot hallottam, benyitottam, és láttam, ahogy a lányok nagy átéléssel éneklik az Apacuka zenekar számolós mondókáját. Egy, egy almafa, kettő, két katica… Patrik a padjára dőlve sírt a nevetéstől, én meg nem intéztem semmit.
Szakmájukból adódóan sok nagyszerű alkalommal ajándékoztak meg mindnyájunkat. Tapsolhattunk az artistáinknak, Annának, Sacinak és Patriknak itt a művelődési házban, kint a Víz, zenén, vagy akár a Jászai Mari színháztermében is. A grafikusok többször is megmutatták tehetségüket, mindnyájan kiállítottak (akár) szakmai tanáraikkal együtt a Gútai Galériában, Tatabányán a Vértes Agorájában vagy valamelyik összművészeti kiállításunkon. Voltak, akik versenybe is szálltak és szép eredményeket értek el. Szandi nemcsak a szakmájában, de a közösségért is sokat tett örökös dökösként. Szerettem néha bekukkantani az artista próbáikra, vagy véletlenül bemenni a rajzterembe, benézni a grafika órákra. Olyankor sokszor megnyugodtam, hogy a saját közegükben, a saját szakmájukban mégis csak szeretnek dolgozni, ha nem is mindig ugyanolyan volt a lelkesedés. A jó hangulat mindig adott volt.
Az iskola életét is színesebbé tették, szívesen emlékezünk a közös éneklésekre Szonja gitár kíséretével az iskolai rendezvényeken, programokon, vagy akár az osztályteremben. A szakmai műsorokon kívül csináltak 56-os megemlékezést, Költészet napi kávéházat, szalagavatós műsort az akkori végzősöknek. És olyan sok képem van még, ahogy Bogi reggelente egy csomag gumicukorral kínált, Szandi mosolyogva fogadott, hogy jól induljon a napunk, vagy ahogyan Anna kézen állt a Hadtörténeti előtt egy kiállított ágyún. Bella és Patrícia póniztak az első padban. Patrik zenéjét hallgattuk a kocsiban. Klári lóra ültetett mindnyájunkat Dunaalmáson, Eszter pedig egy zacskóval a fején is szépséges tudott lenni Velencében, a Szent Márk téren, miközben mindnyájan egy esernyő alá próbáltunk beállni. Noémi és Szonja megbabonázva ültek velem egy velencei kortárs festő képe előtt, Sacit pedig elrabolta 5 perce egy olasz anyuka.
Kerestem, kutattam azt a pillanatot, amikor megszerettem őket. Hol kezdődött az érzés, hogy az enyémek, hol kezdtem elnézni a gyengeségeiket, konokságaikat, hol lettem elfogult. Valahol ezen emlékek között. Amikor elfogadtam, hogy osztályfőnökként nem az a feladatom, hogy megváltoztassam őket, hanem hogy szeressem. Akkor is, ha teljesen mások vagyunk.
Ma már szeretem, ha elmondják a véleményüket, amennyiben azt tisztelettudóan teszik. Szeretem, hogy újra gyerekek tudnak lenni. Szeretem a jó kedvüket, ami sokszor csak tanórán kívül tapasztalható, de akkor két épülettel távolabb is hallják. Szeretem a kreativitásukat, azt hogy mindenben megtalálják az OLO-t, mert ők az OLO osztály, legyen az egy rosszul ejtett olló, Olaszország rövidítése a táblán, vagy a Farkasokkal tánc..olo…
Szeretem, ahogy megvalósítják a terveiket, ilyen volt Velence vagy ilyen a szalagavatói táncműsor. Ilyenkor nem kell nógatnom őket, csinálják a feladataikat, nincs lustálkodás. Szeretem, ahogyan támogatni tudják egymást a bajban, és sokszor támogattak engem is, amikor vizsgáztam, vagy tanítási gyakorlaton voltam Szegeden.
Végzősök! A szalagotok, amelyet hamarosan feltűzök, mindezt a sok emléket és értéket jelenti. Szimbolizálja az együtt töltött időt, és a rátok váró feladatokat is. (Nem mondom ki, de az é-vel kezdődő és gi-vel végződő eseményt is.) Benne van a Talentum Iskola minden szeretete, gondoskodása és tudása, amit általunk, tanáraitok által adni tudott. 2014-2018 most már az OLO osztály száma, ami Ti vagytok. Érzelmeket váltotok ki az emberekből, nem lehet mellettetek csak úgy elmenni. Kívánom, hogy folytassátok ezt a világteremtést. És gondolatban Beck Zoltán a 30 Y énekesének és dalszövegírójának sorait tűzöm a szalagjaitok mellé:
„Az élet nagybetűje még hátba vág elégszer, ahhoz, hogy ne fájjon, úgy sincsen elég szer. A részed vagyok én is, de a tiéd a történet. Nem téged faragnak, hanem te meséled.”
Karácsonyi vásár Bécsben
Idén is alkalmat kerített iskolánk a már hagyománnyá vált, instant karácsonyi hangulatot teremtő bécsi útra.
Reggel 8-as indulás, elmaradhatatlan mikrofonos ismeretterjesztés a többieknél felkészültebb diákoktól az előttünk álló programokról és Bécsről. Első utunk a belvárosban a Kunst Hausba vezetett, melyben a Hundertwasser-kiállítást néztük meg 2 emeleten. Az ott töltött másfél óra alatt megismerhettük a művész Ausztria grafikai elemeihez fűződő viszonyát, sajátos világnézetét. A képek és makettek különböző természeti elemekkel tarkítva voltak megtekinthetők. Az épület maga szintén különleges, dőlő falait és szándékosan egyenetlen padlóját a „The straight is godless” idézettel lehet legjobban összefoglalni. Innen rövid buszúttal jutott át a társaság az adventi vásár rávezetéséig, a bécsi Szépművészeti és Természettudományi Múzeumok közt elhelyezkedő térre. Ám ide még nem a forró bögrékért vagy a csokis eperért jöttünk, ugyanis kettéváltunk, és ki-ki érdeklődési körének megfelelően, tanári kísérettel mehetett az általa választott múzeumba. Részemről a képtár még mindig elképesztően gyönyörű és hatalmas. Grafikusként nagyon nagy élmény olyan festményeket és szobrokat látni, amikről tanultunk vagy a jövőben tanulni fogunk. Pénteki napunk alatt megtekinthető volt még az állandó kiállítások közt egy új, Mezopotámia és Egyiptom művészetét bemutató tárlat is. Szakmai és kulturális eledel részét letudva a programnak sétáltunk át a bécsi városháza főterére, ahol az általunk célba vett nagy adventi forgatag található. Már az árusoktól eltekintve is fantasztikus a karácsonyi kivilágítás a fákon, közeli épületeken, padlón-mennyezeten, szinte mindenhol. Teszem hozzá persze, hogy a végtelen mennyiségű forralt bor, tea, perec, édesség kombinációja mellett sem mehetünk el szó és kóstolás nélkül. Az említettek mámorában kavarogtak kis társaságunk tagjai a kellemes, tavalyihoz képest pont elfogadható hidegben egészen fél 5-ig. Ekkorra állt elő buszunk, hogy csendes hazaúttal zárjuk a mozgalmas napunkat. Természetesen mindenki élményekkel, ajándékokkal, néhol lábon jelentkező vízhólyagokkal ért haza és persze képekkel, amiből szeretnék illusztrációképpen mutatni párat. 🙂
Pályaválasztási Kiállítás 2017
A Talentum Iskola művészeti szakgimnáziumi képzései is jelen voltak a Tatabányán megrendezett oktatási börzén.
Az iskolát képviselő tanárok és diákok büszkén és a jól elvégzett munka örömével tértek haza a háromnapos eseményről.
Grafikusaink (tagozatkód: 0006-grafikus) saját munkáik bemutatása mellett több interaktív alkotótevékenységgel várták az érdeklődőket, és közben sokat beszélgettek a kíváncsi kisdiákokkal. A megszületett alkotásokról fotó készült, melyekből mini kiállítást rendezünk november 23-ára, az első nyílt napunkra. A házi zsűri által legjobbnak ítélt művek készítőit jutalomban részesítjük.
Az artista diákok segítségével (tagozatkód: 0001 artista-akrobata, 0002 artista-légtornász, 0003 artista-zsonglőr, 0004 artista-egyensúlyozó, 0005 artista-bohóc) kipróbálhatták a keresgélők például a zsonglőrözést vagy az egyensúlyozást. A képzésben részt vevő diákok több alkalommal is felléptek a színpadon. Büszkék vagyunk rá, hogy a legjobb kulturális műsor díját idén is, mint már több korábbi alkalommal, elnyerték.
Szeretettel várjuk az érdeklődő diákokat és szüleiket nyílt napjainkon:
- november 23-án, csütörtökön 14 órakor
- január 9-én, kedden 14 órakor
a képzések egyik helyén, Tatán, az Új út 3. szám alatt. Regisztráljanak itt a honlapunkon a Jelentkezés és felvétel menüpont alatt, hogy minden továbbtanulással kapcsolatos információról időben értesüljenek!
Kutatók éjszakája
Idén először voltak részesei artista diákjaink egy országos eseménynek, a Kutatók Éjszakájának, amelynek a tatai Eötvös József Gimnázium és a Kuny Domokos Múzeum is helyszíne volt.
Fizika a porondon címmel tartott interaktív előadást dr. Szeidemann Ákos, melynek során fizikai kísérleteket demonstráltak az akrobatikus és zsonglőr mutatványok az egyensúly, a hajítások a forgás, illetve ezek kombinációjának témakörében. A Tatai TV híradását az alábbi linken tekinthetik meg:
https://www.youtube.com/watch?v=nCesKfS5AMw
„Mi is a Kutatók Éjszakája?
Ezen a délutánon és estén megismerkedhetnek a kutatói munka szépségeivel és izgalmával. Megtudhatják, hol és hogyan dolgozik egy kutató, milyen kihívások érik, és hogyan küzdi le a nehézségeket.
Arról szól ez nap, hogy a kutatók sokfélék, lehetnek laborban dolgozó, fehér köpenyes, szemüveges, kissé szórakozott professzorok, de lehetnek álmodozó fiatalok, dinamikus középkorúak, férfiak vagy nők is; és (időnként) dolgozhatnak autógyárban, búzamezőkön, tisztatérben, öntödében, az afrikai szavannán, csillagvizsgálóban, óceánjárón vagy egy vulkán tetején.
A Kutatók Éjszakájára minden korosztályt várnak látogatóként! Az Európai Unió Bizottsága által kezdeményezett eseménysorozat a társadalom minden tagjának bemutatja a kutatás és fejlesztés fontosságát és vonzóvá szeretné tenni a kutatói életpályát. Az ovisoktól a nagymamákig mindenki megismerkedhet az innovációs gondolkodás fontosságával.
Szeptember 29-én kora délutántól késő éjszakáig, a rengeteg érdekes program során máskor nem látogatható helyszínek is kinyílnak, és bepillanthattok a zárt ajtók mögött zajló, az emberiséget előre vivő új ötletek létrehozásába;
Több mint 30 városban, közel 2000 program megszervezésével nem csak szórakoztatni szeretnénk, hanem azt is demonstrálni, hogy a találmányok egy-egy elkötelezett, kitartó és kreatív tudós vagy tudóscsapat munkájának eredményei, hogy a fiatalok is kedvet kapjanak a tudományos életpályához és az újítások támogatásához.” (www.kutatokejszakaja.hu)
Az artista diákok és a tanár úr együttműködése jól sikerült, mindkét fél tanult egymástól valamit. Jól érezték magukat a programban, reméljük, lehet még folytatása.