Az IREKS vendégei voltunk
A 2. osztály múlt héten ellátogatott az IREKS céghez, ahol a gyerekek saját kezűleg készítettek muffint, kakaós csigát és pizzát. Minden nagyon finom lett, köszönjük a lehetőséget!
Ajándékokat csomagoltunk
Idén is rendületlenül készültünk a november 30-ai Jótékonysági Gálára, ahol a Szent Ágota Alapítvány gondozásában élő gyermekekkel egy csodás délutánt töltöttünk együtt.
Természetesen nem maradhattak el a Mikulás csomagok sem, amit lelkesen kötöttek a Talentum Iskola diákjai.
Hálásan köszönjük támogatóinknak, akik lehetővé tették, hogy alaposan megtömjük a csomagokat finomságokkal – AGC Glass Hungary Kft.; BD Hungary Kft.; Bridgestone Kft.; Brightly Kft,; Geizer Kft,; Grundfos Kft.; Kun- Korr Kft.; Otto Fuchs Hungary Kft.; Tata-Sped Kft..
Szeretet.Barátság.Segítség.
Magyar tudomány napja – 2018
A művészet az elmondhatatlan tolmácsa
Október elején egy hétig iskolánk adott otthont a Zachor Alapítvány vándorkiállításának, amelynek képei holokauszt-túlélők videóinterjúi alapján készültek.
Szakgimnazista tanulóink interjúkat készítettek társaikkal a témáról.
Jakab Szilvia, 9. osztályos tanuló interjúja iskolatársával:
-Mit gondolsz erről a kiállításról?
-Nagyon tetszett, mert olyan témát fogalmaz meg, amely engem nagyon érdekel történelmi és érzelmi szempontból is. Nagyon sokat tudnék erről beszélni…
-Melyik kép fogott meg leginkább? Miért?
-A kép címe: Magamra maradva, Tikk Zoé készítette. Térhatása, ceruzatechnikája és animés stílusa miatt ragadott meg nagyon, és az, ahogy a bezártság és a szomorúság árad a képről. A drótkerítés még fokozza ezt a hangulatot.
-Hogyan érzed magad ettől a tárlattól?
-Egyszerre boldogan és szomorúan: jó belegondolni, hogy itt van ez a kiállítás – és rossz, hogy a témája akár a jövő is lehet.
-Mit tudsz a zsidóságról?
-Eléggé szomorúnak tartom a zsidók sorsát, de a vallásukról nem tudok sokat.
Pónya Bettina, 9. osztályos tanuló riportja, melyben iskolatársát szólaltatja meg:
Itt vagyunk Tatán, a Talentum Iskola Szakgimnáziumának épületében, ahol megkérdezem egyik idősebb iskolatársamat, hogy mi a véleménye az iskolában egy hétig látható kiállításról, melynek címe: „A művészet az elmondhatatlan tolmácsa”.
-Mi a véleményed a kiállításról?
-Alapvetően lényeges témát feszeget a kiállítás. Fontosnak tartom, hogy ezzel a témával kapcsolatban mindannyian képben legyünk. Azért, hogy ilyen vagy hasonló ne történhessen meg újra a történelemben.
-Melyik kép fogott meg leginkább?
-Nem jegyeztem meg, ki készítette: fekete-fehér kép volt, amelyen egy szomorú lány áll a szögesdrót kerítés előtt.
-Miért pont ez a kép?
-Mikor nyitva volt napközben a termünk ajtaja, éppen ez a kép volt szemben – jobban meg tudtam nézni magamnak, mint a többit.
-Milyen érzéseket váltott ki belőled a tárlat?
-Elszomorító, hogy erre képes volt bármikor is az emberiség.
-Mit tudsz a zsidóságról?
-Én sajnos azt tapasztalom, hogy általánosságban jellemző az antiszemitizmus, de ezzel én soha nem tudtam együttérezni, sőt elítélem ezt.
Szabó Dorka és Mile Sára 9. osztályos tanuló beszélgetése:
Nem olyan régen egy vándorkiállítás látogatott az iskolába. A kiállítás fő témája a népirtások és a holokauszt volt. Ahogy elnézegettem a képeket, sok érzelem támadt bennem, de kíváncsi lettem máséra is, úgyhogy megkérdeztem padtársamat a témáról.
Első kérdésem az volt, hogy mit gondol a kiállításról.
– Én egy új oldalát ismertem meg ennek a témának, és csodálkoztam, hogy 13-14 évesek ilyen mély képeket tudtak készíteni – válaszolta.
– Melyik kép fogott meg a legjobban?
– Az, amely egy embert ábrázolt rácsok mögött. Ezen a képen nem a szomorúság, hanem a kétségbeesés látszott.
– Nekem az a kép maradt meg, amelyiken egy félszemű ember fekszik a földön magzatpózban. Nagyon félelmetes látvány volt, volt benne egy szörnyű, elmondhatatlan fájdalom, amit a képre nézve rögtön megérzel.
– Mit tudsz a zsidóságról?
– Nem tudok sokat a zsidó vallásról, de szerintem szép dolog a hit, és hogy valaki valamiben mindenáron hisz és harcol is mellette.
– Én azt gondolom, hogy a zsidók ugyanolyan emberek, mint a nem zsidók.
Végül arra voltam kíváncsi, hogy mit tud arról, hogy sok zsidót kivégzőtáborba hurcoltak?
– Nagyon embertelen dolognak tartom. Csak azért vitték el őket, mert Hitler fenyegetésnek érezte őket.
– Már maga a tudat is szívszorító, hogy volt, aki el sem jutott a kivégzésig, mert már a kínokba belehaltak – feleltem neki.
Ezek után megköszöntem az őszinteségét és együttműködését, és elköszöntünk. Tanulságos beszélgetés volt.
Halloween 2018
Megemlékezés az 1956-os forradalomról
Iskolánkban 2018. október 19-én emlékeztünk meg az 1956-os forradalom 62. évfordulójáról.
A megemlékezést hagyományszerűen idén is 9.-eseink tartották, azonban rendhagyó módon iskolánk tornacsarnokában, hiszen a telephelyen már nem fértünk volna el. A műsor gerincét a Misztrál együttes számai képezték, ezeket egészítették ki magyar művészek visszaemlékezései, drámajáték, vetített képek. A megemlékezés nagyon szép és megható volt, a hallgatóság néma csendje tökéletes fokmérője volt a műsor érdekességének. A megemlékezésről a szereplők szemszögéből is érdekes volt beszélgetni:
– Hogyan állítottátok össze a műsort?
– Az osztályfőnökünk, Koncz Andi néni találta ki a vezérfonalat, de mi is próbáltunk az ötleteinkkel segíteni.
– Mit tartottatok a legfontosabbnak a műsorra való felkészülés közben?
– Leginkább azt, hogy minél jobban sikerüljön felidéznünk ’56 hangulatát. Szerintem ebben a zenék nagyon sokat segítettek.
– Szerinted mi volt a műsor fő üzenete?
– Szerintem az, hogy a magyarok védeni próbálták saját hazájukat. Sok nehézségen ment át az ország, és rengeteg jogtalan halál, elhurcolás, keserves sors fűződik ehhez az időszakhoz. Mindenképpen jó dolog, hogy erről megemlékezünk.
– Tulajdonképpen a műsor fő üzenete a visszaemlékezés, a soha nem felejtés. Mi így emlékeztünk meg arról, hogy hogyan gyászoljuk a történteket, az embereket.
– Hogyan befolyásolta a műsorotok az eddigi ’56-ról alkotott képedet?
– Itt talán azoknak a visszaemlékezéseit említeném meg, akik átélték az októberben történteket. Érdekes volt az ő szemszögükből hallani erről, ez még személyesebbé, átélhetőbbé tette az ünnepséget.
– Melyik volt a kedvenc részed?
– A lövöldözős rész feszültsége, rádöbbenni arra, hogy emberéleteket követeltek ezek a napok, és fiatalok haltak meg az utcákon.
Írták és összeállították: Bakos Kata, Dezső Zsuzsanna, Dózsa Szidónia 10. osztályos tanulók